Címvédés, oh yeah!

Itt és most hősiesen bevallom – persze amikor Csapszi meccs előtt rákérdezett, nem büszkélkedtem vele – de tényleg féltem kicsit attól, hogy bebukjuk ezt a kupát. Jöhetnek a szokásos közhelyek, hogy egy meccsen bármi lehet, hogy a labda kerek, satöbbi, ráadásul a Szegednek is illene nyernie valamit idén végre. Mármint azok szerint, akik ezt a meccset kékben nézték végig, hehe. Mert hát most már ezen az árfolyamon kicsit drága az ezüst, ugye. Buksisimi jár a veszprémieknek kicsi csihi-puhival megszórva, mert azért még egy ilyen félig sima kupagyőzelem után sem lehetünk maradéktalanul elégedettek.

szájkarate, a rendes karate előtt

szájkarate, a rendes karate előtt

Kezdeném is a utóbbival, elé ugye azt írtam, hogy nem kell spanyolviasz a veszprémi győzelemhez, mert annyira azért nem kiismerhetetlen a Mindégia által ugyan fazont kapott szögedi támadás, de nagyon kelleni fog hozzá Ortega és a pad. Nos ebben annyira nem volt igazam, hogy még a pad sem kellett hozzá. Legalábbis nem úgy, ahogy én gondoltam. Carlos semmit nem bízott a véletlenre, ha nincs Sulics gyors két kétperce, valószínűleg végigtolta volna a kezdővel az egészet. Ami engem azért kicsikét bánt. Persze, értem én, hogy neki most hatalmas vesztenivalója volt ezen a meccsen, úgyhogy inkább nem kockáztatott, de ez nem jó út. Nekem legalábbis nem tetszik. Ruesgának és Jamalinak is kellenének a percek jövő hét előtt, hogy legyen önbizalmuk és arcuk bekapcsolódni egy éles meccsbe, amikor azt kell. Aztán lehet, hogy direkt titkos fegyvernek hagyja meg őket, ez esetben természetesen elnézést kérek.

sokan voltak, de nem elég kékek :D

sokan voltak, de nem elég kékek 😀

A meccset amúgy jobban kezdte a Szeged, vagyis egészen pontosan Roló kezdett úgy, hogy meghűlt bennem minden. Főleg, mert nálunk viszont sehogy sem akart összeállni Nándi munkája a védekezéssel. Ráadásul most Laci sem kezdett túl fényesen, kicsit indiszponáltnak tűnt középen, egy fél ütemmel lecsúszott az emberéről rendszeresen. Viszont menet közben hozta meccsbe magát, egyre jobb lett, öt góllal zárt végül, szóval a meccsvégi NagyLacizást bizony nagyon megérdemelte. Mentálisan kell iszonyatosan rendben lenni ahhoz, hogy szar kezdés után tegyél hozzá érdemben, ez az egyik olyan tulajdonsága, amitől posztján a világ legjobbja jelenleg. NagyLacizásra visszatérve elhiszem, hogy megosztja a szurkolókat, DE ez itt már a második éve, és azért nyert már meccseket nekünk na, ezt letagadni értelmetlen, lehetetlen és gőgös hülyeség is egyben. Őszintén remélem, hogy jól esett neki, szerintem igen, részemről nagyon itt volt az ideje már ennek.

spontán örüléses szertartás

spontán örüléses szertartás

Ilics és Sulics is hozta magát bőven, utóbbi tulajdonképpen formaingadozás nélkül tolta végig az utóbbi két évet, ami durva. Nem láttam sajnos mi történt a fejével, de remélem semmi komoly. Iváncsik Tomi nagyon jókor beakasztott átlövése simán a meccs gólja volt nálam, így még azt is elnézem neki, hogy posztjáról viszont góltalan maradt. Volt emberelőnyös játékunk végre, Geri is, Ugalde is csinált szép dolgokat a szélen, Timuzsin is mintha elindult volna ki a gödörből ezzel a meccsel, és Terzics  is remekül védekezett. Chema továbbra sem egyértelmű nekem, tudom, hogy sokat hibázik, de amikor felállt fal ellen egy darab testcsellel húz akkorát az ellenfél védelmén, hogy abból márpedig szélen/lövőben/akárhol kilométeres helyzet lesz, azt olyan jó nézni, nem? Ráadásul nem kényes, úgy bemegy a pofonért, mint senki más a magyar, de még a nemzetközi mezőnyben sem. Na mindegy, az biztos, hogy most kell(ene) nagyokat játszania, nem ősszel, úgyhogy én tiszta lapot adok neki ezennel, és majd a Párizs oda-visszán eldöntöm, hogy mit gondolok az idei Chemáról.

dobogós örüléses

dobogós örüléses

A második félidőre aztán tényleg összekapta magát mindenki, mostanság nyerjük a szünet utáni időszakokat, most is így volt, a védekezés felkeményedett megfelelően, Mindégiát felvettük időben és ennyitől máris lett kapusunk is ugye. Jó, persze azt is látni kell, hogy Källman eléggé hiányzott a Szegedből, vele nyilván szorosabb lett volna a vége, és előretekintve, kicsit félek is, hogy nehogy rámenjen Berlin erre. Igen, az az a kupa, amit az EHF azért írt ki, hogy khm… a Szeged is nyerhessen valamit végre. Idézet egy korabeli, szögedi molinóról, megfelelő helyen behelyettesítve.

Nyilván a másik oldalról nézve ez úgy néz ki, hogy egy félidőn át hozta magát a Szeged, a második félidőre viszont tanácstalanok lettek a támadások, nem volt meg a játék, elfogyott a lendület, egyszerűen szétesett elöl minden. Prce és Roli dicsérhető, de igazából nem volt meg az a mindent szétzúzó akarat, ami például az őszi, szögedi meccsen. Úgy meg nehéz kupát nyerni.

volt az a böszmenagy zászló is

volt az a böszmenagy zászló is, átérte a fél csarnokot

Ami még eszembe jut így hirtelen (kocsiban ülve, telefonról posztolva bakker) az a fasza hangulat, ami vasárnapra lett. Tegnap azért kicsit ronyóztunk, akik ott voltunk, hogy mennyien leszünk mára és lesz-e szurkolás, mármint olyan rendes. De nekünk úgy látszik ebben is mindig Mohács kell, mert ha ott lóg a levegőben egy esetleges beégés, akkor azért odateszi magát mindenki rendesen. Nyilván vannak nem szurkoló típusú emberek is, akik csak meccset nézni jönnek, mindig is voltak és lesznek. Nincs is ezzel semmi gond szerintem, mások vagyunk, ettől szép az élet, ezt el kéne tudni fogadnia mindenkinek.

Az első idei trófea tehát megvan a Veszprémnek, szép volt fiúk, köszönjük, örülök, hogy ott lehettem. Most egy kis ünneplés, aztán húzás haza felkészülni a PSG ellen.

Ja, és azt azért nem pontosan értettem, hogy minek kellett két bronzérmet kiosztani. De tényleg, ennek így mi az értelme?

fotók: Feminger György

5 hozzászólás a(z) “Címvédés, oh yeah!” bejegyzéshez

  1. Régi Elektromos/Pler drukkerként nem izgultam halálra magam, de Terza és Timu jó játéka biztató. Meg több kell, és igen, a padrol is.

  2. A múltkori BL meccs után, mikor már alig voltak a csarnokban, akkor ment át Nagy Laci a pályán, akkor már megkapta a nagylacizást, és úgy tűnt tetszett neki. Megérdemli nagyon, én nem hogy ideje volt, de mi már másfél éve nyomatjuk, hogy kellene…

  3. Visszajelzés: Vége a parázásnak | Hatosfal 2.0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük