Vége a parázásnak

Én már nem félek. Latolgattunk, elemeztünk, kérdezősködtünk eleget az elmúlt napokban, megismertük a PSG-t kívülről, kicsit belülről is, de a szurkolói lét lényege, hogy bármekkora információ-adag gyűlik is össze a fejedben egy adott meccsről, a tévé elé ugyanúgy huppansz le, mint öreganyád. Nem tehetsz semmit, csak összeszorított farpofával bámulsz, és reméled, hogy… szóval reméled.

csaszipsg

Idén egyszerűen ott van a helyünk Kölnben. Nem azt mondom, hogy tavaly ne lett volna – sőt, a játékunk alapján rohadtul hiányoztunk a mindenki által bucira vert Kiel helyéről -, de idén végre esélyesek is vagyunk. A szezon előtt idegrohamot kaptam volna, ha valaki azt mondja, a PSG-vel kell a négybe jutásért játszanunk, de az idény alatt történteket figyelembe véve most egyáltalán nem aggódom. Még attól sem, hogy ma hirtelen minden sztárjuk elkezdi kijátszani magából, ami kétségkívül benne van.

Ennek elsősorban az az oka, hogy hosszasan beszélgettem Kevin Domas-val, az EHF francia szakírójával, aki megerősítette, amit amúgy is sejtettünk: a PSG egy rossz szerkezetű kézilabdacsapat, amit ráadásul mindenféle egyéb gondok is sújtanak.

Először is a haverságból odaültetett edző súlytalan a nemzetközi mezőnyben, egész évben képtelen volt megoldani csapata védekezését, a játékosok motiválását és a klikkesedés elkerülését. A pályán kívüli fejetlenség aztán nyomot hagy a pályán belül is, Kevin szerint például emiatt nincs kimondott vezére a csapatnak. Szerinte a legnagyobb baj a horvátokkal van: Kopljar és Vori jóllakottak és nagyképűek, Gojun meg botrányos formában van, ráadásul mindhárman teljesen elszeparálják magukat a csapattól, és klikkesednek. A franciáknak nem tetszik, hogy mindenki csak villogni akar, de védekezni már büdös nekik: Abalo hetente kétszer összeveszik a horvátokkal, Narcisse pedig hiába überklasszis, a személyisége nem teszi alkalmassá a vezérszerepre. Kevin szerint Mikkel Hansen az egyetlen, aki igazi profiként viselkedik, de ő meg nagyon egyedül van.

Vori állítólag a legrosszabb

Vori állítólag a legrosszabb

Szóval van baja bőven ennek a PSG-nek, és bár a Veszprémtől sem rogyott meg idén sokszor a térdünk, azért a kupadöntő már sok mindent mutatott. Például azt, hogy talán mégis Chillnek lesz igaza, és szándékosan tavaszra lett belőve a csúcsforma: Pécsen már úgy védekezett a csapat, ahogy a PSG ellen is kell majd – csak nem árt, ha most még a kapusok is hozzáteszik a részüket. Ortega két vereség után most alaposan eltángálta a kispadon Pastort, és végre egyénileg is rendben voltunk. Még azok is, akiket korábban rendszeresen bántottunk itt.

Nem akarok sokat a mai meccstől. Elég nekem, ha érvényesül a papírforma, mert az Kevin szerint is az, hogy ha nem nyer nagyon a PSG, akkor a Veszprém jut majd tovább. Szerintem ez a PSG nem tudja nagyon megverni ezt a Veszprémet (illetve egészen extrém esetet kell elképzelnünk ehhez), és így abban bízom, hogy minimális hátránnyal, esetleg egy döntetlennel jövünk haza.

Persze nem leszek szomorú, ha lebombázzuk őket idegenben is.

Bár utálom, hogy mindenki történelmi sikerről beszél, miközben már voltunk elődöntősök, sőt, döntősök is a Bajnokok Ligájában, azért én sem tartanám kis lépésnek, ha végre sikerülne kijutni Kölnbe. Mondom ezt azért, mert szerintem idén nagyon jó esély lenne arra is, hogy a csúcsra érjünk. Ezt majd kifejtem, ha már túl leszünk Csasziékon.

3 hozzászólás a(z) “Vége a parázásnak” bejegyzéshez

  1. Ezt el is tudom képzelni a horvátokról…és idén az EB-n először láttam Vori játékán,(aki pedig nagyon nagy kedvencem volt,főleg a Balic-Vori párosításban)hogy motiválatlan,és mintha kicsit megöregedett volna…a zenitjén már nagyon rég túl van,de még mindig oda kell rá nagyon figyelni.
    Hajrá Veszprém,nem hiszem,hogy baj lehet!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük