Tényleg ilyen sima volt?

sulicpsgBiztosan nem csak én voltam úgy vele, hogy nem akartam elhinni, tényleg bombafavoritok vagyunk. Ahogy szondáztam a csarnok előtt a szurkolókat, valahogy mindenkin azt éreztem, hogy tart a meccstől, pedig senki nem tudott okot mondani rá azon kívül, hogy „ha egyszerre többnek is elsül a keze..”.

Nem sült el. Egynek sem, még az egyetlen kézilabdázóra emlékeztető létformának, Hansennek sem, aki küzdött, harcolt, de eltűnt a fák között. Velük szemben viszont egy olyan csapat állt, amely ott van a világ legjobb négy csapata között, és így vitán felül megérdemelten jutott be végre a Final4-ba.

Pedig el kellett viselni az esélyesség terhét. Aztán nem volt szabad elhinni azt sem, hogy ez már megvan, és ez a PSG tényleg ennyire szar csapat. Úgy kellett odatennie magát a csapatnak, hogy a múlt heti odavágó emlékeit ki kellett törölni, mert abból óhatatlanul csak nagyképűsködés, lazázás és borítékolható hibák lettek volna.

Minden sikerült.

Egy félidőt bírt a PSG, a párharc során pedig nagyjából 40-45 percig volt ellenfél, a fennmaradó időben a Veszprém ráfektette a térdére a világ papíron legerősebb csapatát, és azt csinált vele, amit akart. Az első félidőben is végig azon gondolkodtam, hogy ez a meccs csak addig szoros, míg a Veszprém nem megy el legalább egyszer 3-4 góllal, onnan ez a PSG nem fog visszajönni. Már korábban is megírtuk, ha a pályán nincs vezére egy csapatnak, akkor a nehéz helyzetekből sokkal esélyesebb, hogy nem tud kilábalni. Ennek a második félidő elején jött el az ideje.

Az elsővel sem volt komoly baj, a védelem rendben volt (ezzel már itt simán nyerni lehetett), csak támadásban nem futott a szekér. Ehhez nyilván volt köze annak is, hogy a PSG magához képest remekül védekezett, így egy-egy pillanatra még az sem tűnt lehetetlennek, hogy végigmegy szorosan a meccs. Ortega kicsit beleforgatott a csapatba, de az első félidőben nem sikerült a francia fal előtt megoldani a csapat gondjait. De aztán Mirko elkezdett védeni, és a PSG-nek reszeltek.

chemapsg

A második félidő egy örömünnep volt. Gyorsan elmentünk 4-5 góllal, és én már akkor biztos voltam benne, hogy nem lesz baj. Nem is lett, hátul továbbra is masszívak voltunk, Mirko, ha már elkapta, el sem engedte a fonalat, a veszprémi fal – és emeljük ki az idén sokat szidott Timut és Terzát – nagyon jól mozgott, elöl pedig valahogy mindenki betalált a teljesen széteső fal mögött láthatatlan embert játszó párizsi kapusoknak.

Ott vagyunk Kölnben. Még ízlelgetni kell, mert olyan régóta várunk rá, hogy egyelőre felfogni is nehéz. Megérdemeltük (mondjuk tavaly is megérdemeltük volna), mi voltunk a jobbak, és ahogy nézzük itt a többi meccset, ez nem csak az az év lehet, amikor ott vagyunk, hanem az is, amikor nyomot hagyunk. Mélyet.

Egy hozzászólás a(z) “Tényleg ilyen sima volt?” bejegyzéshez

  1. Ha már a Hansennek annyira tetszik a Veszprémi Aréna, nem kellene idehozni? Egyébbként gratula a csapatnak!!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük