Tényleg ilyen sima volt?

sulicpsgBiztosan nem csak én voltam úgy vele, hogy nem akartam elhinni, tényleg bombafavoritok vagyunk. Ahogy szondáztam a csarnok előtt a szurkolókat, valahogy mindenkin azt éreztem, hogy tart a meccstől, pedig senki nem tudott okot mondani rá azon kívül, hogy „ha egyszerre többnek is elsül a keze..”.

Nem sült el. Egynek sem, még az egyetlen kézilabdázóra emlékeztető létformának, Hansennek sem, aki küzdött, harcolt, de eltűnt a fák között. Velük szemben viszont egy olyan csapat állt, amely ott van a világ legjobb négy csapata között, és így vitán felül megérdemelten jutott be végre a Final4-ba. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vége a parázásnak

Én már nem félek. Latolgattunk, elemeztünk, kérdezősködtünk eleget az elmúlt napokban, megismertük a PSG-t kívülről, kicsit belülről is, de a szurkolói lét lényege, hogy bármekkora információ-adag gyűlik is össze a fejedben egy adott meccsről, a tévé elé ugyanúgy huppansz le, mint öreganyád. Nem tehetsz semmit, csak összeszorított farpofával bámulsz, és reméled, hogy… szóval reméled.

csaszipsg Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Párhuzamos dimenzió

veplockFélszegen feltenném a kérdést, hogy ez mi a bánatos lószerszám volt?! Megmondom: ijesztgetjük a szurkolókat, és altatjuk az ellenfeleket (egyébként nem a Veszprém az egyetlen, aki ezt a taktikát választja a nyolcaddöntőkben). Ha nem ez, akkor egy párhuzamos valóságban jártunk, ahol puncija nőtt az egyik legkeményebb hatos falnak, két világbajnok irányító együtt volt képtelen összesen öt épkézláb támadást levezényelni, és a Final4-ba vágyó csapatnak vért kellett izzadnia a végén, hogy csak egy gól legyen a hátránya a visszavágó előtt. A gyenge veszprémi szezon folytatódik, és ez lassan aggasztóbb, mint a forintárfolyam. Pedig. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Utálok esélyes lenni!

Valahogy én még rosszabbul viselem az esélyesség nyomását, mint a csapataink. Idegesít, hogy nem vagyunk underdogok, sokkal jobban szeretem, ha nincs rajtunk nyomás egy meccs előtt. Márpedig most a Veszprémen, és szerintem a Szegeden is ott van.

Kéz a kézben a nyolc közé

Kéz a kézben a nyolc közé

Az MKB-tól minden csalódás, ami nem győzelem, és hiába tudjuk, hogy tényleg jó kis csapat a Plock, ezen ez mit sem változtat. A Szegedé nyilván más helyzet, hiszen a Nantes azért a mezőny egyik kiemelkedő csapata, de a szegedi meccset (illetve az első félidőt) látva ez sem tűnik megoldhatatlan feladatnak. A Veszprémnek pedig most kell úgy csinálni, mint egy BL-esélyesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nem kell kelteni, lesz hangulat magától!

A magyar bajnokságot vezető Pick Szeged a rájátszásban pályaelőnyt biztosító pozíciója megtartásáért lép pályára a címvédő MKB-MVM Veszprém otthonában a bajnokság csúcsrangadóján. Önmagában ez a mondat elég ahhoz, hogy mindenki megbolonduljon?

BFF (fotó: Délmagyar)

BFF (fotó: Délmagyar)

Rendőri felvezetés, kiemelt biztonsági kockázat? Végre jelentős létszámban képviselteti magát a szegedi tábor az Arénában, erre ez megy, pedig őszintén szólva nem is emlékszem, mikor volt utoljára bármiféle balhé a két csapat meccsén. Pedig el clásicóra készülünk (hehe), ráadásul nem is a bajnoki cím dől el, csak a rajtpozíció – a legutóbbi szegedi bajnoki cím idején is a Veszprémnél volt a pályaelőny, csak megjegyezzük. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Van mit tudatosítani

Furcsa egy szezon ez eddig Veszprémben. Hullámzik erősen, érzésre legalábbis biztosan. A szegedi vereség miatt jelen pillanatban második a tabellán az alaposan kistafírozott MKB-MVM-Fotex-Bramac-VÁÉV-Bakony Vegyész y azavedo, és egyelőre több közepes meccsére emlékszünk a BL-ből, mint igazán jóra.

ilicslöwen

Ebből a szempontból nem szerencsés, hogy idén végre (?) gyenge csoportba kerültünk (de hátha végre akkor is ad majd a gép, amikor rendszerint beszopjuk a későbbi győztest). Nehéz megmondani, mit ér az elithez viszonyítva a zágrábi karnevál, vagy a celjei győzelem, inkább a Löwen legyőzése, illetve a Celje elleni hazai meccs segít eligazodni. Most megtudjuk, amit meg kell tudnunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jöhet a halál utáni élet

Lehet sok mindent mondani Mocsai Lajosra, de azt semmiképpen ne vegyük el tőle, hogy alatta egyszerűen nincs rossz magyar válogatott. Csak olyan, ami néha rosszul játszik, de ez a néha soha nem olyan meccsekre esik, amiket feltétlenül meg kell nyernünk.

Helló, középdöntő!

Helló, középdöntő!

Ez eddig (nem meglepetés, csak úgy leszögeznénk) egy nagyszerűen, a csapathoz tökéletesen passzoló ritmusban felépített torna. A spanyol meccset pont annyira adtuk fel, amennyire fel kellett, Izland és Norvégia ellen azonban élesek, elszántak és ami a lényeg, jók is voltunk. Két nagyon értékes döntetlennel túléltek a halálcsoportot, ott vagyunk a középdöntőben, ahova ráadásul egy pontot is becsempésztünk, és minden adott ahhoz, hogy újra emlékezetes tornánk legyen. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az Izland elleni játékkal továbbjutunk

Ahogy (gondolom) ti, úgy mi is azon filóztunk a meccs előtt a Hatosfal roppant aktív levlistáján, hogy Kockázatkerülő, Szövetségi Elvárásért Bármit Bevállaló, ugyanakkor Felkészítésben és Formaidőzítésben Világklasszis I. Lajos miként megy neki az izlandiak elleni meccsnek. Mert a középdöntőhöz elég ugye Norvégiát lecsapni (ebbe a tervbe tegnap kis híján belefostak Myrholék, 7 perccel a vége előtt még vezettek a spanyolok ellen), és egy kétes kimenetelű Izland elleni meccsen belemenni egy adok-kapokba nem biztos, hogy a mi asztalunk. Viszont ott volt a lehetőség, hogy két (egy) pontot vigyünk tovább, ha továbbmegyünk. Nehéz kérdés.

Mr. Bombastic

Mr. Bombastic

Mi is kettőztünk rendesen. Fülünkbe csengtek Kotormán Attesz gondolatai, aki szerint “csak a vereség fáraszt”, és azt számolgattuk, ha nekimegyünk Izland nyakának, és esetleg kikapunk, nem megy-e rá arra a Norvégia elleni meccs is (a második félidő elején Pánikkeltési Vezérigazgatónk, artmooney be is dobta a listára a felvetést). Végül úgy lett jó, hogy ez így most nagyon jó. Bővebben tovább után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Van NagyLaci nélkül ütőképes válogatott?

Az Eb/vb előtti tornák nem sok mindenre jók, hiszen ilyenkor nagyjából mindenki játszik, és senki nem szereti teregetni a lapjait. Nekünk viiszont ez most nagyon fontos, mert egy nem várt problémával találtuk szembe magunkat: hiányzik a támadások, a védekezés, és úgy általában a csapat minden mozzanatának vezére, Nagy László.

Csocsizlak, Dánia!

Csocsizlak, Dánia!

Laci hiánya alapjaiban ír át mindent, és nem azért, mert nélküle nem hoztunk le gyönyörű, katartikus tornákat (mert igen), hanem azért, mert a mostani csapatunkból sokkal jobban fog hiányozni, mint a 2-3 évvel ezelőttiből. Bármilyen furcsa, Laciból csak az utóbbi években vált igazi világsztár, az ő jelenléte a különbség egy koccosan éremesélyes, és a csoportból való továbbjutásért is aggódó magyar válogatott között. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Válaszd a sikert, válaszd az életet!

Nyilván mindenkit az foglalkoztat, hogy ez most akkor siker, vagy kudarc? Még én sem vagyok biztos benne, hogy ez melyik. Ha azt nézzük, hogy ennél közelebb már nem is lehettünk volna a legjobb négyhez, és az egyenes kieséses szakaszban két nagyszerű meccset játszottunk, akkor egyértelműen siker. Ha meg azt, hogy az egész vébén ez a két értékelhető meccsünk volt, a válogatási elvek és a csapat összetétele minimum kérdőjeles, és meccselésben is láttunk már ennél jóval magasabb színvonalat, akkor meg kudarc.

magyar-román-görbe

Nem volt nagy kunszt rávilágítani a vébé előtti posztunkban, hogy a magyar csapat kerete lyukas, és amiatt sem érdemlünk Sebők Tippster Vilmos-vándordíjat, hogy elmondtuk előre, mik fognak gondot okozni. És mivel roppant pozitív emberek vagyunk, egyértelműen pozitívnak kell minősítenünk a vébét, mert nagyon kevésen múlt, hogy nem jutottunk oda, ami már mindenki számára sikernek számított volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz….